Graffiti
(A Wikipediából, a szabad enciklopédiából)
A
graffiti (görög eredetű, de Amerikából származó fogalom, melynek
eredeti jelentése: feliratok) legjellemzőbb előfordulási helye a
köztereken lévő falfelület. Szöveges formái a halandzsaszerű, de sok
esetben aforisztikus feliratok, amik lehetnek versszerűek is. A
szövegeken kívül jellemzőek a rajzok is. Szórófestékkel készült válfaja
a tag. Falfirkák leletei az ókor óta ismertek.Divatjelenségként a nyugati világban az 1960-as években terjedt el.Vannak
név szerint ismert alkotói is. Legnevezetesebb Keith Haring, de
legtöbbjük – ahogy Magyarországon is – névtelenül, illetve illegálisan
tevékenykedik. A falfirkák gyűjtésének kezdeményezője Brassaï volt, a
párizsi gyerekek falfirkáiról készített fotóalbumot.A graffiti mint underground művészeti ág
A
graffiti (az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó,
egyes száma: graffito) bármilyen köz- , vagy magántulajdonba/-ra
karcolt, vésett, festett vagy más módon készített rajz vagy írás. A
graffitit sok ember elítéli és vandalizmusnak tekinti, mivel csekély
mértékben hordoz művészi értéket (esetleg a leendő művész
vázlatfüzetének tekinthető), másrészt a magántulajdon durva megsértését
jelenti.A
graffiti már az ókorban is létezett, jó példa erre a görög, vagy a
római kultúra (például a gúnyfeszület). Mostanában a festékszóró
sprayvel készített festményekre értik. A legtöbb országban a felület
tulajdonosa beleegyezése nélküli graffiti készítése vandalizmusnak
minősül, illegális, és mint olyat a törvény bünteti. Alkalmazzák
társadalmi vagy politikai üzenetek közvetítésére is. Egyesek szemében a
graffiti kiállításra méltó művészeti stílus, de sok ember csak az
úgynevezett "tag"-eket ismeri, amiket úton-útfélen (lakóházak falán,
buszmegállókban, vonatok oldalán is) látni lehet.Történelmi
szempontból a graffiti fogalom a sírok, romos épületek falaira firkált
feliratok, alakok, amilyeneket a római katakombákban, vagy Pompeiben
lehet látni.A graffiti profi szinten művelése művészet, ezzel azonban csak ritkán lehet találkozni.Eszközeik
A graffitisek kiszolgálására külön iparág jött létre. Számos cég csak a writerek kellékeit gyártja.Egyszerűbb graffiti, azaz bombaEgy aeroszolos flakon, a graffiti hagyományos eszközeFalfirka Betlehemben (Izrael)
* Az egyik mára legjobban elterjedt eszköz a graffitizéshez a
festékszóró flakonok, azaz a kannák. Ezekkel a graffitisek bombákat,
vagy tageket csinálnak főleg. Erre ma már lehet kapni speciálisan
graffitizésre gyártott kannákat, de sokan (főleg a kezdők) sima
festékboltban kapható festékszórókkal graffitiznek. A graffitizéshez
kitalált kannák ma már lassan átveszik az autóssprayek helyét.
* A másik fontos eszköz a filc. Ezekkel a graffitisek tageket
csinálnak. Több fajtája van a filceknek: T-filc, vízüveg filc,
lakkfilc. A graffiti filcek sajátossága az, hogy újratölthetőek. A
T-filc nagyon széles fejű filc (a filc vége T alakú). A vízüveg filc
speciálisan üvegre való, ami száradás után fehér, matt, enyhén átlátszó
lesz. A profik ezekbe maguk házilag kevernek festéket, fehér festékből,
hígítóból, akár tojásfehérjéből is. Ezeket nem lehet lemosni az
üvegfelületekről. A lakkfilc sima színes lakk alapú filc.
* A festékhengerek is részei lehetnek a graffitizésnek. Az így készült
graffitik főleg 2 színűek (ált. fekete-fehér), a betűk egyszerűek és
olvashatók. A prók ha olyan falra akarnak kannával graffitizni, ahol
már sok graffiti van, akkor gyakran előtte festékhengerrel lefestik a
falat (ez a fedés).
* Egy nagyon drasztikus eszköz is vagy amelyet főleg az üveg
felületeken láthatunk: a karcolás. Ennek eszköze egy tetszőleges kő,
vagy fenőkő.A falfirka vagy graffiti pszichológiája
Minden barátomnak! Graffitis feliratMűvészi kép MünchenbenGraffiti BarcelonábanGraffiti egy transzformátorállomás díszítéséreA
vendégeink, ha otthonunkba látogatnak, tiszteletben tartják házigazdai
minőségünket. A birtokunk határát is tisztelik, annak ellenére, hogy
azokat nehéz megsérteni, hiszen az valamilyen jelkép, mint valóságos
korlát. A tehetősebbek védekeznek őrökkel, zárt láncú televíziós
rendszerrel, riasztóberendezéssel vagy kutyákkal.Ez
be is válik, de időnként mágnesként is hat az urbánus kirekesztettek,
azaz a bűnbandák számára. A bűnbandáknak - főleg az Egyesült Államokban
tevékenykedőknek - is megvan a maguk territóriuma, de számukra nem a
személyes, hanem a bandák által uralt felségterületek fontossága
számít. Mivel ezek nem hivatalosan elismert területek keményebben kell
védeni, mint a többi, a társadalmi normák alapján kimért birtokokat.
Ahhoz, hogy a védelem hatékony lehessen, a riválisokkal egyértelműen
tudatni kell a határokat, hogy tudják, mikor lépnek tiltott területre.
Az állatok ezt úgy valósítják meg, hogy az uralmuk alatt lévő területen
járőrözésük során szagnyomokat hagynak maguk után. Az ember vizuális
alkat, s az általa uralt territóriumokat inkább látható nyomokkal kell
megjelölni.A
lakás, vagy a háztulajdonosok jele: névtáblával ellátott kapu vagy
bejárati ajtó. Ahol rivalizáló bandák róják az utcákat, ott
drasztikusabb jelekre van szükség. Ez a jelenség a legszembetűnőbb az
amerikai nagyvárosok utcáin, ahonnét a legújabb kori graffiti is
származik. A bandatagok testét tetoválás díszíti.Ha
a városi környezet túlságosan is szürkévé válik, a lakói fellázadnak,
és formabontó, egyedi territoriális, dekorációs megoldásokhoz
folyamodnak. A bandák uralta, lelakott városrészeken a házak falait
"szinte a graffitik tartják össze". Némelyik pusztán dekoráció, míg
mások valamely bandát jelentik, illetve felségterületük határait
jelzik. A rivális bandák néha megpróbálják eltüntetni ezeket a jeleket.
Az eredménye a bandaháború.A
bandatagok állandóan nincsenek jelen, de névjegyüket gondosan
elhelyezik az összes felelhető és állandó területre. Erre a célra
leggyakrabban festékszóró sprayt használnak. Az alvilági fiatalok
társadalmi életének fontos részét képezik a graffitik.Kettőféle
graffiti "művész" készíti őket: a díszítő festők, akik kedvtelésből
készítik hatalmas freskóikat; a bomberek, akik bármerre járnak
otthagyják graffitis névjelüket vagy throw-upjukat. Ezzel jelzik a
világnak, hogy itt jártam.Az
utókornak kell megtalálnia módját, hogy miként lehet megőrizni a városi
létnek az értékes részét. Hogyan lehet megszabadulni a káros
velejáróktól? A titok nyitja, hogy a város központját kell szellemileg
olyan üdítővé és szórakoztatóvá tenni, hogy az emberekből ne a
destruktív, hanem a kreatív reakciókat váltsa ki. A várostervezés során
bőven kínálkozik alkalom a vad, extravagáns ötletek kidolgozására, ám
ezek szinte sohasem jutnak el a megvalósítás szintjéig. A döntéshozók
valamilyen érthetetlen okból, ezeket a szívderítő jellegeket a
mindennapi utcaképben képtelenek megvalósítani. Az emberek reakciója
ellenére egyetlen illetékes sem veszi tudomásul, hogy ezek mennyire
hatással vannak az emberekre.A környezet megváltoztatásának az igénye
A
világ más részein a graffitis csapatok órákat töltenek azzal, hogy a
sivár gettófalakat vidám színekkel és ábrákkal tegyék elviselhetőbbé.
Sok esetben a végeredmény hatalmas absztrakt képzőművészeti alkotásokra
hasonlít. Az emberek többsége mégis inkább bosszankodik és nem értik,
hogy az embernek játékos ötletességgel kell díszítenie a világot,
amelyben él. A graffitiművészeket egyszerűen vandálnak minősítik és
visszasírják a sivárságot. Az embernek elvileg megvan minden adottsága
ahhoz, hogy a nagyvárosi élettérben jól érezzék magukat. Ha nem
feledkeznénk meg arról, hogy az evolúciónak még nem volt meg az ideje
módosítani a törzsi vadászó jellegen, ami fajunkra annyira jellemző,
akkor nyugodtan élveznénk a város stimuláló hatását. Ha várost
megpróbálnánk hozzáilleszteni az ember alaptermészetéhez, és nem az
embert akarnánk rákényszeríteni, hogy alkalmazkodjon a városhoz, akkor
semmi sem lehetne lehetetlen. Valódi helyi közösségekben élhetnénk,
amelyeknek meglenne a maga sajátos jellege és egytől egyig
hozzáférhetnénk azokhoz a nagyobb központi létesítményekhez, amelyek a
polgárok kikapcsolódásáról és feltöltődéséről gondoskodnak. Ehhez újra
kellene tervezni a városainkat. Mostanáig véletlenszerűen növekedtek.
Ha el akarjuk kerülni az előttünk élt hatalmas civilizációk sorsát,
akkor a 21. században meg kell ennek a kihívásnak felelni.